Prológus


Íme, RAM Szent Színe előtt, midőn kezeddel érinted az Élet Igéjét, oly erőt nyersz, hogy tanúja leszel a világ végezetéig.
A Mester magasba emelte hüvelyében nyugvó, új kardomat. Pattogott a tűz, ez kedvező előjel volt: azt jelentette, folytatódhat a szertartás. Így hát lehajoltam, a csupasz kezemmel vájni kezdtem a földet.
1986. január 2-a volt, éjjel, s mi a Serra do Mar egyik csúcsán álltunk, az Agulhas Negras nevű képződmény közelében. Rajtam és a Mesteremen kívül ott volt még a feleségem, egy tanítványom, egy helyi idegenvezető, valamint a világ ezoterikus rendjeit egyesítő nagy testvériség, a Tradíció képviselője. Mind az öten – beleértve az idegenvezetőt is, akinek már korábban elmondták, mi következik – a RAM-rend mesterévé való beavatási szertartásomon vettek részt.