hol használta utoljára az illető a hitelkártyáját, hova jár rendszeresen, kivel hál. Az én esetemben még egyszerűbb volt a dolog: egy nő, szintén újságíró, a feleségem barátnője, de szerencsére elvált – és ezért nem volt vesztenivalója –, amikor megtudta, hogy letartóztattak, jelentkezett, hogy tanúsítsa: vele háltam aznap éjjel, sőt vele töltöttem a napot. Egy sor egészen konkrét bizonyítékot is bemutatott. 
Beszélgetek a főfelügyelővel, aki visszaadja a holmimat, bocsánatot kér, kijelenti, hogy letartóztatásom törvényes volt, és hogy nem perelhetem be miatta az államot. Biztosítom róla, hogy egyáltalán nem áll szándékomban, és tisztában vagyok vele, hogy akit bűncselekménnyel gyanúsítanak, azt 24 órás őrizetben tartják, még akkor is, ha nem követett el semmit.
– Most már szabad – mondja, megismételve az őr szavait.
Megkérdezem: mi van, ha tényleg történt valami a feleségemmel? Néha emlegette, hogy kiterjedt kapcsolatai vannak a terrorista alvilággal, és időnként úgy érzi, mintha messziről követnék.