Szabad ember vagyok

A nő, Esther, háborús tudósító, nemrég érkezett vissza Irakból, mert az ország megszállása bármelyik pillanatban megkezdődhet, harminc éves, férjezett, gyermektelen. A férfi ismeretlen, huszonhárom-huszonöt év körüli, sötétbarna hajú, mongol vonásokkal. Mindkettőt egy kávézóban látták utoljára a Faubourg Saint-Honoré utcában.
A rendőrség tudomást szerzett róla, hogy azelőtt is találkoztak már, bár azt senki nem tudta megmondani, hogy hányszor. Esther mindig úgy beszélt a férfiról – akit mindenki csak Mikhail néven ismert –, hogy nagyon fontos ember, de azt sosem említette, hogy milyen minőségében fontos neki: az újságírónak van rá szüksége, vagy a nőnek.
A rendőrség nyomozást indított az ügyben. Felmerült az emberrablás, a zsarolás és a gyilkosság lehetősége is – amin nincs mit csodálkozni, hiszen munkája során gyakran volt kénytelen olyan emberektől információt szerezni, akik