Tizenegy perc

számára, levette a cipőjét. A talaj tele volt apró kövekkel, amelyek azonnal kiszakították a harisnyáját, de ez nem számít, majd vesz másikat.
- Vedd le a kabátod.
Mondhatta volna, hogy "nem", de előző éjjel egész jól hozzászokott, hogy mindenre "igen"-t mondjon. Így hát levette a kabátját is. Meleg teste nem reagált azonnal, de lassacskán elkezdett fázni.
- Sétálni fogunk. És beszélgetni.
- Itt nem lehet. Tele van a föld éles kövekkel.
- Annál jobb: azt akarom, hogy érezd a köveket, azt akarom, hogy fájjon, hogy fölsértsék a talpadon a bőrt, mert ha már megízlelted ezt a világot, ahogy annak idején én is megízleltem, ha már megtudtad, milyen az, amikor a fájdalom gyönyörrel párosul, most azt akarom, hogy ezt az élményt jól vésd az agyadba és a lelkedbe.

« Előző oldal Következő oldal »