„Úgy ment oda az autóhoz, mint aki - életében először - főszerepet tölt be a falu történetében. Eddig ő volt a védtelen árva, a szegény lány, aki nem tud férjhez menni, a magányos éjszakai dolgozó, aki boldogtalanul keres társat. De nem várt hiába. Már csak két nap, és mindenki megcsókolhatja a lába nyomát, és igazán hálásak lehetnek a nagylelkűségéért. Talán még azt is akarják majd, hogy induljon a következő polgármester-választáson. Ha jobban meggondolja, nem árt, ha marad még egy ideig, és kiélvezi a frissen szerzett dicsőséget.
Az emberek némán álltak a sorban a kenyeres kocsi mellett. Mindannyian Chantal felé fordultak, de nem szóltak egy szót sem.
- Mi történt itt? - kérdezte a fiú, aki a kenyeret hozta. - Meghalt valaki?
- Nem - felelte a kovács, aki már talpon volt, pedig szombaton tovább szokott aludni. - Valakinek komoly baja van, és nagyon aggódunk érte.