Az út a fontos, nem a megérkezés
Paulo Coelho 1986-ban indult útnak Santiago de Compostelába. Zarándoklata gyökeresen változtatta meg az életét. Útja során mindinkább fel kellett adnia azt az elképzelést, hogy az élet rejtélyeit a maroknyi kiválasztott csak bonyodalmas, kemény próbatételek árán fürkészheti ki. Utazása valódi beavatássá vált, amely minden addigi ismeretét megváltoztatta: ráébredt, hogy a Rendkívüli az Átlagemberek útján rejtezik. E zarándoklat nemcsak térbeli, hanem időbeli utazás is.
A világ szimbolikus nyelvét megérteni igyekvő kicsiny katolikus rend, a RAM mestere a történelmen is végigvezeti a zarándokot. Egyszerű, de nagy hatású szertartások és a mindennapi élet apró élményei egyaránt elősegítik, hogy az utazó tökéletesedjen az önfegyelem, a szeretet és az irgalmasság erényeiben.
A zarándokutat az olvasó maga is végigjárhatja, és nem kell hozzá Santiago de Compostelába mennie - hiszen nem a célba érkezés számít, hanem az odavezető út.