Az én Tizenegy percem

2011.02.14.

Egy jó könyv olyan, akár egy felejthetetlen aromájú Chardonnay. Van benne valami megismételhetetlen és utánozhatatlan: kitöltjük a pohárba, csodáljuk a nedű kristálytiszta színeit, az orrunkba tóduló illata pedig gondolatokat és érzéseket fest szemünk elé, messzi tájakra repít bennünket. Valahogy így vagyok én is Coelho Tizenegy percével.

Véletlenül akadtam rá egyik jó barátom könyvespolcán. Nem is gondoltam volna, hogy egy könyv ilyen lenyűgöző lehet: elolvastam az első pár oldalt és úgy gondoltam, hogy nem is rossz, ebből a "sztoriból" még lehet valami. A negyvenedik oldal környékén már magával ragadott a főhősnő története. A könyv utolsó húsz oldalát pedig úgy olvastam, hogy minden egyes szót lassan "ízlelgettem", annak reményében, hogy tovább tart majd. Nem akartam, hogy vége legyen a történetnek.



A Tizenegy perc egy Maria nevű brazil prostituált történetét meséli el, akire Svájcban rátalál a szerelem a világhírű festőművész, Ralf Hart személyében. Maria naplóbejegyzései által betekintést nyerhettem a gondolataiba, érzéseibe, belső őrlődéseibe: "Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.", "A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.", "A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani."

Nem is maga a történet volt a legmeghatározóbb számomra, hanem Maria gondolatai és filozofálgatásai. Általuk jobban megismerhettem önmagamat is, a naplóbejegyzései rávezettek a saját problémáimra, félelmeimre és vágyaimra. Maria változtatni akar az életén: meg akarja ismerni az igaz szerelmet és önmagát. De mit csinál az ember, ha hirtelen megkapja azt, amire mindig is vágyott; ha többet kapunk, mint amennyit be tudunk fogadni. Az én életemben is előfordult már - mint bárki máséban, hogy az ölembe pottyant az, amire már rég vágytam és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. A Tizenegy perc elolvasása után viszont megtanultam azt, hogy merni kell nagyot álmodni, mert nincs mit veszíteni. Kockázat nélkül nincs boldogság.

Hogy mit adott nekem a Tizenegy perc? A válasz egyszerű: önmagamat. Ez a könyv én magam vagyok.

Kálucz Adrienn