A legújabb könyvem

2011.01.28.

Ez volt az első alkalom, hogy nyilvánosan írtam egy könyvet (illetve egyedül voltam írás közben, de olyan érzés volt, mintha millió szempár figyelne, mert minden nap beszámoltam az érzéseimről Twitteren).

Március 11-én fejeztem be a könyvet, hajnali 2 órakor.

2006-ban elindultam a harmadik zarándokutamra.

Az első, az Út Santiagóba (1986) a térben játszódik, vagyis meg kell tenned egy fizikai távolságot 2 pont között. Én a Franciaország - O Cebreiro (Galicia) távolságot tettem meg, közel 600 kilométert. Írtam róla egy könyvet is, a címe: A zarándoklat.

A második 1989-ben volt, az Út Rómába, amely az időben játszódik. Az úti cél nem Róma volt, de választanom kellett egy helyet, (akkor a francia Pireneusokat), ahol eltölthettem 70 napot. Álmodnom kellett, és másnap követnem azt az álmot, attól függetlenül, hogy teljesen abszurdnak tűnt (álmomban buszmegállók voltak, másnap 3 órát töltöttem egy buszmegállóban). Ez az utam a Feminin Energiáról szólt; a Bridát és A Piedra folyó partján ültem, és sírtam című regényemet is akkor írtam, miközben figyeltem, ahogy a feminin oldalam életre kel.

A harmadik szent út neve Út Jeruzsálembe. Szintén, nem kell ténylegesen elmenned Jeruzsálembe, de utaznod kell térben és időben. Az egyetlen feladat, amit kaptam, az volt, hogy legyek távol az otthonomtól 4 hónapig.



Számos országba elutaztam, de az áttörés akkor történt, amikor átszeltük Ázsiát a Transz- Szibériai Expresszen (15 napon át, 7 különböző időzónában, több mint 9000 km Moszkvától Vlagyivosztokig). Egy török lánnyal utaztam együtt, a neve Hilal (nem az igazi neve), hogy miért, arra a választ megtaláljátok majd a könyvben. Azt a pontot, amikor tér és idő egyesül, Alephnek hívják, (Borges írt egy csodálatos novellát erről a pontról). Így ez lett a regényem címe: "Aleph".

Miért tartott ilyen sokáig, hogy megírjam ezt a zarándoklatot? Mert 3 évembe telt, míg végre megértettem. Ez nem egy útikalauz. Természetesen leírom, mit jelent ilyen hosszan utazni egy vonaton, de a legfőbb úti cél a lelkem, a múlt, a jelen és a jövő volt.

Az írás Paulo Coelho blogjáról származik, a március 13-i poszt fordítása.