Nem tudok róla, hogy nálunk megjelent volna...

Segítséget kérnék abban, hogy hol kapható a "A fekete alagút végén" című könyv.
Köszönettel

:)))

A Porumbeilor utcan van a bejelentett lakcimem, Galambok utcaja magyarul.
Ahova nemreg koltoztem, ott galambok tanyaznak. Az erkelyemre is odaszallnak. Neha egy-egy tollat elhullatnak, felveszem, megsimogatom. Uzenet az orangyalomtol. :)

Galamb

Csak egy galamb volt
Egy lezuhant őrangyal

Az emberhad mellette loholt
Maga elé nézve, zúgó aggyal
Igyekezve legyőzni a zsúfolt Pestet
S nem vették észre, hogy az élet
Közben elhagyta e kicsiny testet
Régi könnyedsége enyészeté lett.
Elfáradt, törékeny porcelán-váz
Porban fekve, magányos lélekőr
Szürke teste volt a szolgálati máz
Ég-föld ettől össze ugyan nem dől
De rohan az ember, a szeme hideg
A kis harcosra pillantást sem vetve
Ki tudja hány életet mentett meg?
Mennyi gyarló úszta meg őt követve
Hány sugallaton hajózó lélek-beteg?
Csendes, néma küzdelem a gonosszal
Eszköze kevés, benyomás, érzetek
Szelíd simítás az egón, mindig okkal
S most alig látszik már a porban,
A nap játszik utolsó sugarával
Ez a délután is csak úgy ellobban
Egy őriző lényét is vitte magával,
A szél pár levelet már rákotort
Hisz a földön félig kitárt szárnyaival

Csak egy galamb volt
Egy lezuhant őrangyal

Szia Szankat!

Régen jártál erre... :)


Mert egy a forma,
de ahány lélek halad
oly számos az út... :))))

nem vagyunk egyek
a formaban
s e feszules
tesz leginkabb egyuve

Egyetértek.

Hamvasztás. Aztán egy szép helyen szétszórni a hamvakat egy kedves kis szer-tartás alkalmával. Utána pedig ahogy Musza is írta...
Minden más csak pénzkidobás és értelmetlen ragaszkodás a múlthoz. Ehhh... csak bosszant.
Amikor két nap múlva újra árulják a koszorúkat, krizantémokat, amit egyszer már eladtak, de "valahogy" visszakerültek...
10-nél is több temető van Bp-en... szerintem teljesen fölöslegesen. De ez csak egy vélemény.

Nem fogom egy fakalitkába zárva, lassan rothadva várni az ítélet napját. Szétszóratom magam, vagy egy erdőben, vagy a tengeren. Vagy táplálok másokat hamvaimmal, vagy csak kóborlok, és szabad lélekként ténfergek, ki tudja? A gyermekeink, unokáink még emlékezni fognak ránk, számukra még élő emlék leszek, személyes kis élményekkel, a többieknek csak egy név, egy cím, egy kődarab, amihez ki kell menni a temetőbe és komoly képet kell vágni, amikor a felnőttek letisztítják a sírt és elhelyezik a mécseseket...

Tegnap este párommal koccintottunk apáink emlékére a mécsesek fénye mellett. Hangulata volt, és bár nem álltunk a sírjuknál, mégis rájuk emlékeztünk...
Mi 31-én voltunk kint a temetőben, kerülve a tömeget. Amikor végeztünk, végigsétáltunk az egész sírkerten (milyen szép elnevezés, igaz?), kerülve az aszfaltozott, kövezett utakat. Kis ösvényeken sétáltunk, ahol a két oldalt álló fák koronája összeért fölöttünk, és a kellemesen arany délutáni napfény is alig talált meg minket. Régen elhagyott, elfeledett sírokat nézegettünk, madárdalt hallgattunk, egy fakopáncs pedig éppen fölöttünk szemelt ki egy neki tetsző ágat, hogy meggyógyítsa...
Szép volt... :)))

Ezt magyaráztam a lányomnak tegnap a temetőben, csak nem tudtam magam ilyen szépen kifejezni. Ha akar, hozzon majd virágot, de én úgysem ott leszek, hanem vele. Onnan fentről is vigyázni fogok rá. Ezt megigértem neki. Már sokszor.

Azért mi is vittünk virágot a keresztanyja, keresztapja, nagyszülei sirjához, legalább most, ha már egész évben nem mentünk ki hozzájuk. Viszont év közben is nagyon sokat emlegettük, beszéltünk róluk, emlékeztünk rájuk.
Szerettük őket.

Így Halottak napja közeledtével felerősödik az emberekben a bűntudat, h már megint nem gondoltak eleget eltávozott szeretteikre, nem mentek ki hozzájuk a temetőbe, nem gondozták a sírt egy éve. És erre alapozva ilyenkor jön a hullabiznisz összes hazai képviselője, pénzre váltva ezt a bűntudatot...

Aki látványos hívő, ilyenkor még buzgóbb az imában, vagy csak ugyanúgy forgatja szemeit, ki tudja? Nem tisztem dönteni, mindenki álje mega mennyet, poklot, bardót úgy, ahogy szeretné, ahogy neki jólesik...

Találtam egy szép verset, nekem viszont ez tetszett meg:

"Ne sirass a fejfámnál állva!
Nem vagyok ott,
Nem alszom.
Ezernyi fúvó szél vagyok,
A hó gyémántragyogása vagyok.
Az érett magba zárt napsugár vagyok.
Őszi eső vagyok.
Ha nyugodt reggelen felébredsz,
Az égre kelő madarak
Fürge szárnycsapása vagyok.
A csillagok éji fénye vagyok.
Ne sirass a fejfámnál állva!
Nem vagyok ott,
Nem alszom."

Az Alef-et még nem olvastam, itt, nálunk még nem láttam sehol, de amint lesz, megveszem.

Az interjút és az iró életőről szóló könyvet egyidejüleg olvasva viszont az a benyomásom, hogy nem sok olyan őszinte ember él a világon, mint Coelho. Ezért őt mélységesen tisztelem.

Valakiről ir a feljegyzéseiben amik szerepelnek A mágus c. könyvben (nem emlékszem, és nincs türelmem utnakeresni hogy ki az), aki őszintén vall saját magáról. Itt jegyzi meg, hogy aki nem mond el mindent magáról, ha már beszél magáról, az nem mond igazat. Ezzel egyetértek.

Ő nem hazudik.
Legalábbis nekem ez jön le.
És amint mondtam, ezért mindem tiszteletem az övé.

U.i.

Még mindig keveset olvastam A mágus-ból, de már megérte az árat, amit fizettem érte. :)

Egy cikk az Alef megírásáról, az azután történtekről....


http://www.metropol.hu/cimlap/cikk/791567

oksa! :)

Szia Kedves Muszasi! :)

Na az sokára lesz! :D
Az első néhány lapot olvastam még csak, és nem is alakulnak úgy a dolgaim, hogy a közeljövőben intenzivebben adhatnám át magam az olvasás gyönyörének, épp ezért voltam kiváncsi, hogy olvasta-e már valaki.

De ha elég türelmes vagy és kivárod, majd nyilatkozom. :D

Irina, majd mesélj, hogy milyen volt a könyv... :)

Persze, hogy minden rendben drága Fridám... :)


Csak felmerült egy beszélgetésnél (Facebook-on) egy gondolat, és arra reflektáltam... :)

Ezt kérdeztem volna?
Hmmm?

Vagy csak - jó szokásodhoz hiven - bosszantani akarsz? Persze..., mosolyogva.
Nem baj.
Teher alatt nő a pálma.

a Libriben törzsvásárlóként csak 3.817,- Ft az ára :)