Már nem érdekelte sem a tanulás, sem a barátai. Társai gúnyolták, és azt mondogatták:
- Már nem olyan, mint régen. Más, mint mi. Állandóan a tengert bámulja, és sose játszik velünk, mert fél, hogy veszít.
És mindenki kinevette, amiért egész nap a parton ül.
A fiú nem hallotta meg a harangszót, de sok más dolgot megfigyelt. Észrevette, hogy minél többet hallgatja a tenger hullámait, annál kevésbé zavarja a morajlás. Nem sokkal később megszokta a sirályok vijjogását, majd a méhek zümmögését és a pálmalevelek zörgését is a szélben.
Hat hónappal azután, hogy először találkozott a nővel, már egyáltalán semmilyen zaj nem zavarta. De még mindig nem hallotta a templom harangjait.
A halászok, akik arra jártak, azt mondták:
- Mi halljuk!
De a fiú nem hallotta.
Egy idő múlva aztán azt mondták neki a halászok: