Nem sokkal ezután Paulo újságíróként kezdett el tevékenykedni, és tagja lett egy színjátszó-csoportnak is. Akkoriban a jó anyagi körülmények között élő középosztály a színházat az erkölcsi-fertő melegágyának tekintette. A család kétségbeesetten hívott egy újabb orvost, aki megállapította, hogy Paulo nem őrült, és ideggyógyászati kezelése teljesen fölösleges. Egyszerűen meg kell tanulnia szembenéznie a sorsával. Harminc évvel később Paulo Coelho ezen élmények alapján írta meg a Veronika meg akar halni című művét.

Ezután Paulo folytatta tanulmányait, és úgy látszott, végre beteljesíti a szülői álmokat. Nem sokkal később azonban otthagyta az iskolát, és visszatért a színházhoz. Huszonhat évesen Paulónak elege lett az "élet sűrűjéből", és elhatározta, hogy végre normális életet fog élni. 1977-ben Londonba költözött, vett egy írógépet, és dolgozni kezdett — meglehetősen mérsékelt sikerrel. 1979-ben találkozott egy régi barátjával, Christina Oiticicával, akit később feleségül vett, és akivel máig együtt élnek.