Hat évtizeddel később Paulo habozás nélkül ezt tekinti a legelső emlékének: amint megpillantotta a nőt, aki belépett a szobába, a néhány órás újszülött rögtön tudta, hogy ő a nagymamája.

Jelenléte az unokája mellett valóban kulcsfontosságú lett: ügyelete első hajnalán Maria Elisának meg kellett ráznia a csecsemőt, mert leállt a légzése – az orvosok szerint ez a fogós születés következménye volt. De mindennek ellenére a gyermek egészségesnek tűnt: 3,33 kilóval és 49 centiméterrel született. Lygia első feljegyzései szerint, amelyeket a „Babaalbum”-ba írt, sötét haja volt, barna szeme, világos bőre, és az édesapjára hasonlított (amit nem lehetett előnynek tekinteni, ugyanis a 180 centiméter magas Pedro, a feleségével ellentétben, nem volt kifejezetten szép). A nevét a gyermek egyik nagybátyjának tiszteletére választották, aki szívroham következtében idő előtt elhunyt.”