Pap hiányában egy apáca sietett oda, aki maga is a kórházban dolgozott, hogy a végső szentséget kiszolgáltassa, amikor a szülők sírásába hirtelen egy másik hang keveredett, egy halk kiáltás vagy inkább nyávogás: ő volt az, a kisfiú, aki nagyon is élt. Mély kómában volt, de élt. A születés volt az első próba, amelyet a sors ez elé a fiúcska elé állított, és ő kiállta.

Első három napját ezen a világon egy inkubátorban töltötte. A kritikus 72 óra folyamán az apja virrasztott mellette, végig egyedül, egy széken ülve, ahonnan csak akkor kelt föl, amikor megtudta, hogy a fia túl van az életveszélyen. Paulo életének negyedik napján, amikor elhagyta az inkubátort, de még mindig állandó megfigyelés és intenzív ápolás alatt állt,

Pedro végre hajlandó volt átaludni egy éjszakát Lygiával, és a virrasztásban az anyósa, Maria Elisa váltotta föl.