Mozdulatlanul feküdt az anyaméhben, és a legcsekélyebb jelét sem adta, hogy el akarna indulni a világba, így hát fogóval vették ki az újszülöttet. Az orvos, miközben a szerszám körkörös mozgatásával húzta kifelé a babát, éjfél után pontosan öt perccel halk reccsenést hallott, ahhoz hasonlót, amikor eltörik egy ceruza: a baba vékonyka kulcscsontja volt az, amely nem bírta a fogó nyomását. De fölösleges volt a baleseten bánkódni: a kisfiú halva született, szemlátomást belefulladt a folyadékba, amely kilenc hónapon át védte őt édesanyja hasában.
A buzgó katolikus Lygiának kétségbeesésében hirtelen egyetlen név jutott eszébe, akitől segítséget kérhetne: az anyaság védőszentje.

– Mennyei Szent József, hozd vissza a fiamat! Mentsd meg őt, Szent József, a kisbabám a te kezedben van!
A szülők zokogva könyörögtek, hogy jöjjön valaki, aki föladhatja az utolsó kenetet a halva született csecsemőnek.