„Az alkimista elkezdett rajzolni a homokba, és nem egészen öt perc alatt készen volt vele. Santiagónak, miközben nézte őt, eszébe jutott az öreg király a főtéren, ahol egykor találkoztak; úgy tűnt neki, mintha évszázadok teltek volna már el azóta.
- Ez állott a Smaragdtáblán - szólt az alkimista, amikor befejezte az írást.
Santiago közelebb lépett, és elolvasta a homokba írott szavakat.
- Ez titkosírás - mondta, kissé csalódva a Smaragdtáblában. - Annak az angolnak a könyveire emlékeztet engem.
- Nem - felelte az alkimista. - Ez olyan, mint a karvalyok röpte, nem lehet egyszerűen értelemmel fölfogni. A Smaragdtábla közvetlen átmenet a Világ Nyelvéhez. A bölcsek megértették, hogy ez a való világ csupán képmása és tükre a Paradicsomnak. Ennek a világnak a puszta léte azt bizonyítja, hogy létezik egy tökéletesebb világ. Ezt azért teremtette az Isten, hogy az emberek a látható dolgokon keresztül fölfoghassák az ő lelki tanítását és bölcsességének csodáit. Ez az, amit Tettnek hívok.